Bill 1989.szeptember 1-jén látta meg a napvilágot,rüviddel ikertestvére,Tom után,és a kettős máris "turnéra" indult.A szülőkkel együtt Lipcséből Magdeburgba költöztek.Amikor a páros nyolcéves lett,tovább vándoroltak egy kis falucskába,Loitschéba,ami 15 km-re fekszik Magdeburgtól.A költözés egyben újrakezdés is volt,mert az ikrek édesanyja,Simone Kaulitz két évvel korábban elvállt a fuúk vérszerinti apjától,és most új életet akart kezdeni egy másik férfival,aki a srácok nevelőapja lett.

Bill így írt a Bravóban a válással kapcsolatos tapasztalatairól:"Természetesen eleinte nagyon kemény volt,hogy elváltak a szüleink.Nehezen éltük meg,hogy a papa már nem lakik velünk.Akkoriban szörnyű érzés volt.De időközben megszűnt minden ebből adódó  problémám,mert megértettem a válás okait.Nagyon rossz,ha a szülők csupán a gyerekek miatt maradnak együtt."

Simone Kaulitz a válás után egy szép napon megismerkedett Gordon Trümperrel,és egymásba szerettek.Együtt költöztek  Loitschéba egy kicsi,egyszintes házikóba,és ettől kezdve a Kaulitz családból Kaulitz-Trümper lett.

Gordon Trümper ügyes gitáros.Játszik egy rockbandában és gitároktatást tart a saját zeneiskolájában,a Rockschoolban.Sokat fáradozott azon,hogy a két fiút bevezesse a zene világába,mint ahogy a magdeburgi városi lapnak,a DATEs-nak 2005 decemberében elmesélte:"Próbáltam úgy viselkedni a fiúkkal,mint egy idősebb testvér.Nagyon egyedinek találtam a zenei stílusukat.Próbára tettem képességeiket a zeneiskolámban.Úgy érzem,sikerült nekik átadnom a zene iránti szenvedélyemből.És biztos vagyok benne,hogy ez a zeneszeretet Billnél és Tomnál nem csak múló szeszély."

A Kaulitz-kettős már hét évesen érdeklődött a zenélés iránt.Bill verseket és dalszövegeket kezdett írni,Tom pedig lefogta az első akkordokat a gitárján.Már akkor is mindketten a színpadra készültek.

A karrierrjük tulajsonképpen kilencévese,az első fellépésükkel kezdődött.Előadtak egy dalt a magdeburgi tehetségkutató versenyen.Azután iskolai és falusi ünnepségeken álltak közönség elé.Bárhol felléptek,ahol erre lehetőséget kaptak.Bill az interneten elárulta rajongóinak,hogy egyrészt azért választotta az éneklés,mert hangszeren nem tud játszani,másrészt pedig nagy örömét leli a szövegírásban,és abban.hogy saját maga adhatja elő az irományait.

Tízéves kora óta részesül az ikerpár valódi zenei oktatásban.Időközben világossá vált,hogy Bill és Tom igazi tehetségek ,és minden esélyük megvan a profi karrierre.A szereposztás is magától érthetődött:Bill a frontember,Tom pedig a szilárd háttér.Bill jobban vágyott rivaldafénybe,mint a nyilvánosságot kevésbé kedvelő öccse.

Bill a Bravóban mesélt kiskori álmáról:"MIndig szerettem volna énekesként a Brabó hasábjaira kerülni."

Bill folyton gyakorol,és igyekszik mind jobb és jobb énekessé és előadóvá válni.Szintén az interneten mondta a következőket:"Három évvel ezelőtt táncórákat is vettem,mert úgy éreztem ,a színpadi mozgás is nagyon fontos egy zenész karrierje szempontjából.De azért ebbe a tánc-dologba nem folytam bele túlságosan.

Szorgalmasan próbált a stúdióban és folyamatosan fejlesztette a zenei képességét a producerek segítségével.Mindig többet és többet akart.Beiratkozott zongoraórákra is,mert úgy vélte,ez is segítségére lehet a szövegírásban,de végül a Tokio Hotel óriási sikere miatt nem maradt ideje eljárni az oktatásra.A színpadon betöltött központi szerep,ami már akkor is osztályrészül jutott neki,amikor még csak ketten zenélgettek Tommal,és később,amikor még Devilishnek hívták a bandát,nagyonis megfelel neki.Részt vett 2003-ban a Sat 1 tehetségkutató show-ján a Star Search Kidsen a 10-15 évesek  kategóriájában.A Popcornnak elárulta miért vágott bele a dologba:"A résztvevőket a show után meghívták egy fogadásra,és úgy véltem ott lehetőségem lesz kapcsolatokat kötni."A műsorban a fellépők nem saját dalaikat adál elő,hanem feldoolgozásokat.Bill bekerült a nyolcaddöntőbe,ahol a Weather Girls nagy slágerét az "I'ts Raining Man"-t adta elő.Nem jutott tovább,egy 11 éves rapper ejtette ki.Bill ma már csak ráncolja a homlokát az esetre visszagondolva:"Az a felvétel kissé kínos nekem,de állok elébe."Hasonló rendezvényeken ma már egyáltalán nem lép fel  a banda.

Az olyan újrafeldolgozott számokkal,mint amilyet az Overground vagy Alexander játszik Bill nem tud azonosulni.Ezzel szemben nagy csodálója a valósi zenei alkotásoknak.A kedvencei a Green Day,a Metallica,a 3 Doors Down és a Korn,valamint az első számú kedvenc Nena.Az ő koncertjére látogatott el életében először,és az ő albuma keült először a szobája polcára.Nena találkozott a fiúkkal 2005. október 6-án a Comet-átadáson a színfalak mögött.Bill nagyon boldognak és szerencsésnem mondta magát a találkozás után.Ezt mondta erről:"Már nagyon régóta vártam ezt a találkozást."

A két Kaulitz fiú minden lépését támogatta Simone Kaulitz-Trümper és Gordon Trümper.Bill a Popcornban így beszélt róluk:"Nem olyanok,mint a normális szülők."És ennek n em csak az az oka,hogy a nevelőapja zenész,hiszen Bill anyukája is a művészvilág tagja.Csak éppen ő nem hangokkal,hanem ecsettel fejezi ki magát,ugyanis festőművész , és elismert ruhakészítő.A Bravóban Bill így nyilatkozott róla:"NAgyon boldog vagyok,hogy ő az édesanyám.Nagyon fontos nekem.Midnig támogatott engem és Tomot.A zenélésben is.Korábban állandóan fuvarozta a bandát fellépésről fellépésre.Nagyon laza,de azért otthon van néhány szabály és korlát,amit be kell tartani.De ezek soha nem értelmetlen szigorítások."

Bill mesélt a nagyszüleiről is:"Szerencsére él az anyai nagyanyám és nagyapám.Ők a legnagyobb rajongóink.Minden tv-műsort felvesznek,amiben szerepelünk,vagy szó van rólunk,és megvÁsárolják az összes Bravót.Mindig a bizalmunkba fogadjuk őket."

Billnek és Tomnak szöksége is van a stabil családi háttér támogatására.Nem sok szülő akad,aki eltűrte volna,hogy 8 éves fiacskái menő göncökben ,kisminkel arccal és feltünő frizurákkal járjanak az iskolába.Bill a Loitschéban eltöltött gyerekévek nehézségeiről mesélt 2006.február 20-án a  Süddeutsche Zeitungban:"Teljesen máshogy néztünkki,mint a kortársaink.Kilenc évesen már a saját zenéinket játszottuk,ami a kis faluban a velünk egykorú gyerekek számára elképzelhetetlen volt.A gyerekek még rajzfilm figurákat utánoztak, mi pedig a próbaterembe siettünk tanítás után."

Az iksolakezdés Bill elmondása szerint nem sok jót hozott a Kaulitz ikreknek:"Az első nap még boldog voltam, mert édeségekkel és tanezközökkel teli csomagot kaptunk az iskolában.De ez az érzés már a második napra elmúlt.Az iskolában állandóan eltiltottak minket.De az ember a sulit nem hagyhatja ki az életéből.Ezért továbbra is oda kellett járnunk."

Bill és Tom pocséknak tartották a sulit ,és igyekeztek mindent megtenni annak érdekében,hogy az iskola is így érezzen irántuk.Folyton zavarták az órákat,visszabeszélteek a tanároknak.Feltűnő ruháik és vad hajzatuk miatt hamarosan kivívták a tanárok nemtetszését,és nemsokára el is tanácsolták őket.Egy tanár a Loitschéről 2 km-re fekvő faluból,ahol a srácok a negyedik osztályt kezdték ,így emlékezik rájuk:"Mikor láttam a hosszú hajukat nem tudtam eldönteni,hogy fiúkkal vagy lányokkal van -e dolgom.Édes Istenem!Hogy néztek ki!Gyakran láttam a kettőst,amint kirohantak az osztályteremből,vagy a folyosón álltak óra alatt büntetésből.

De az iskolatársak is ferde szemmel néztek a srácokra.Bill így mesélt erről  a Der Spiegelnek:"Már iskolakezdéskor hülyének néztek minket a külsőnk miatt.Ezért persze gyakran nekimentün kmindenkinek,aki csak egy rossz szót is szólt.Mindig kívülállókéknt ténferegtünk az iskolaudvaron.Mikor zenélni kezdtünk,az irigykedők miatt csak még rosszabak lettek a dolgok."

Az irigykedés és a rosszindulat a wolmirstedti Kurfürst-Joachim-Friedrich-Gimnáziumba is elkísérte a fiúkat,ahol 2005-ben megkezdték a 10.osztályt.Bill a kellementlenségek ellenére is elég jó jegyeket szerzett.A tanulmányi átlaga magyar mércével mérve négyes körül mozgott.Leginkább a némete,a művészeti órákat s az etikát kedvelte.A matekkal ,a franciával és a testneveléssel viszont egyáltalán nem voltak kibékülve.A gimiben tovább folytatódott a harc.

A fiúkat hajmeresztő küldejük miatt utasították vissza a többiek.Ez ellen továbbra is úgy próbáltak véfekezni,hogy hülyeséget hülyeségre halmoztak a tanítás alatt.A dolgok odáig ajultak,hogy az osztálytásaik szülei bepanaszolták őket az édesanyjuknál.Ez egyike volt azon ritka alkalmaknak,mikor Kaulitz mamánál betelt a pohár.Bill elárulta a Bravónak:"Nagyon keserűnek és csalódottnak láttam.Aznap tartották a szülői értekezletet,és a többiek egyfolytában Tomról és rólam panaszkodtak.Azt akarták,hogy tegyenek ki minket az osztályból.Anya természeetesen nem volt túl boldog,de úgy vélte,a többi szülő eléggé nyárspolgári.Még azt is kifogásolták,hogy nekünk nem kellett korán lefeküdni.Ez tényleg állati jó volt,de soh a nem éltünk vissza vele.Soha nem mentünk haza hullarészegen,és nem fetrengtünk a mama lába előtt.A tanárokkal is állandóan gondaink voltak,mert nem bírták elviselni a kirívó stíusunkat.Olyasmiket mondtak,hogy a fejünk nem csak arra való,hogy vad hajat hordjunk rajta."

Az ikreket a hetedik osztályban szétválasztották,mert egyes tanárok nem boldogultak velük.Azért kellett különböző osztályba járniuk,mert a tanárok megelégelték,hogy folyton beszélgetnek az órák alatt.

Nem volt sok barátjuk az iskolában.Bill a Bravónak elismerte:"Tomnak és nekem igazából csak egy barátunk volt a suliban:Andreas.A többuekkel soha nem találkotzunk iskolán kívül.Okoskodók voltak és stréberek.Ezen kívül leszbikusnak és bolondnak csúfoltak."

A Tokio Hotel áttörésekor Andreasszal még mindig szoros barátságban álltak,és szabadidejükben gyakran járnak a mai napig is ide-oda.

Az irigykedőkröl így mesélt BIll:"A lányok oda vannak értünk.A suliban azt hiszik,hogy gazdagok vagyunk.Ez éppen elég ok az irigykedésre."

Az első sikereik idején Bill és Tom mindössze 50eúró zsebpénzt kaprtak édesanyjuktól.A prooblémák tovább éldesedtek,ahogy nőtt a Tokio Hotel sikersorozata.A szidalmazás odáig ment,hogy az egyik iskolatársuk a pólóján Billre vonatkozó halálos fenyegetéssel jelent meg a suliban.Bill lazán kezelte a helyzetet:"Ezzel számolni kell,ha valaki úgy néz ki,mint mi,és ráadásul még zenél is.Korábban sem nagyon érdekelt az ilyesmi,most meg már teljesen felette állok."Azért kezdték belátni,hogy a helyzet egyre drasztikusabb.

Állandóan koncertre jártak ,a tv-ben szerepeltek és fotózásra meg interjúkra jártak,a házi feladatukat pedig a turnébuszban oldották meg.Az is hamar világossá vált,hogy a Schrei 05 sikere túllő a terveiken és 2006 elején újabb koncertkörútra kell indulniuk.Nyilvánvalóvá vált,hogy nem lehet tovább kettős életet élni:rocjsztárnak lenni és átlagos diáknak.Így a négyes kapott egy év felmentést az iskola alól.Magántanulók lettek,akiknek szabadidejükben kellett mindent bepótolni,és felkészülni a vizsgákra.

Bill énekesként és a Tokio Hotel frontembere ként mindig az események középpontjában áll.Karizmájával és rejtélyes varázsával mindenkit elbűvöl.Ismert manga-frizurája az arcába lügó jellegzetes tinccsel,kisminkelt ébrézatésval és feketével kihúzott barna szemeivel ,valamint lágy vonásaival a lányok kedvence.Neki van a legtübb rajongója a bandából.

Különös kinézetéről  így nyilatkozott 2005 szeptemberében a  DEr Spiegelnek:"2001-ben egy Haloweenpartin vámpírnak öltöztem be,és nagyon megtetszett ez a sötét figura a feketére lakozott körmökkel,és a feketére festett szemekkel."

Noha a narancssárga a kedvenc színe,Billnek egy napon kedve támadt feketébe burkolózni ,és világosbarna haját sötétra változtatni.Elrohant a fodrászhoz,és megszületett a később márkajelzéssé váló manga.frizura.A frizura ötlete lassan alakult ki.A Haloween-parti után eleinte csak zselével zabolázta tincseit.Nagyon megszerette,és lassanként kialakult a mindenki által jól ismert küldő.

12 évesen piercinget rakatott a szemöldökébe,14 évesen pedig a nyelvébe is,melyet még 2 tetoválás is követett.Mindez természetesen a szülei beleegyezésével.2005 júniusában Bill a Tokio HOtel logóját ,egy körbe elhelyezkedő háromszárú F betűt tetováltatott a tarkójára.

Bill szereti az új küldejét,és viszonylag sok időt szentel neki.Gyakran több mint egy órán át készülődik,mielőtt elmegy otthonról.Reggelente jó korán fölkel,hogy minden teendőt elvégezhessen,amiről a Bravónak mesélt:"Sminkelek,beállítom a frizurámat kókuszvakszal és hajlakka,ezután kilakkozom a körmeimet."

Ezen kívül nagy hangsúlyt fektet az öltözködére is.Nagy rajongüja  a használtruha-kereskedéseknek.Ha betér egybe,akkor egy halom ruhánál nem adja alább."Így hónap végére soha nem marad egy vasam sem."

Az sem okoz problémát,ha nem talál magára valót:átalakítja az édesanyjával,aki elismert ruhakészítő.Időközben a ruhák átalakíttatása a hobbijává vált.Időnként átszabja egyik vagy másik nadrágját a mamával.Egyépként a mama tehetségére szükség is van,mivel 177 cm-es magasságával és 53 kilójával Bill nehezen talál magára megfelelő darabokat.Még az eleve szűk szabású pólókat is be kell vetetnie.Bill el tudná képzelni,hogy a távoli jövőben divattanácsadó váljon belőle,ha esetleg a Tokio Hotel már nem menne tovább.

Bill a zenében éppenolyan fantáziagazdag,mint a küsejével kapcsolatban.Ő a legkreatívabb a bandában.Nagyon érzékeny,és mindent alaposan megfigyel,ami körülötte történik.Azután pedig hosszú időn át töri a fejét a tapasztalatokon.

Szívesen van egyedül.A Bravóban így mesélt erről:"Soha nem okozott problémát,ha egyedül kellett lennem.Épp ellenkezőleg.Már az oviban os szíveseen kuksoltam egyedül egy eldugott zugban.Legszívesebben egész nap otthon ültem volna."És mivel szinte eglsz nap a lakásban bujdokolt,hamar kiérdelemlte a "Drinni" becenevet.(szójáték a drinnen=bent,belül német szóbol)

Billnek nagyon fontos,hogy alaposan elgondolkodjon mindenen,ami foglalkoztatja.Az érzéseiről,a reményeiről,a vágyairól és a saját sezmélyiségéről.Ebből kifolyólag a zenéjében és az interjúkban mindig sikerül önmagát adnia.

Teljesen nyilvánvaló,hogy azt teszi,amihez kedve támad,és ezért néha túl is lő a célon,ahogy a Bravóóban is elárulta:"Totál egoista vagyok.Jó lenne,ha nem mindig magamra gondolnék először."

Nagyon vágyott rá,hogy a szó szoros értelmében egyedülálló megjelenése legyen,ezért 2006 januárjának a végén habozás nélkül megváltoztatta a frizuráját.Eltűnt az ismertetőjele,a manga-frizura.Még mindig fekete hajat hord,de ez most félhosszú,sok meredező tincsel.A jellegzetes  manga-tincs pedig már a múlté.Nemcsak a frizuráját változtatta meg,hanem az egész külsején alakított egy kicsit.Vett egy hatalmas,strasszokkal díszített napszemüveget.és egy szögecses övet halálfejes csattal."Egyszerűen változásra volt szükségem."-indokolta az átalakulást.

Ami neki ilyen egyszerűen ment,azt a rajongók nehezebben viselték.Két táborra osztotta őket BIll új külseje:az egyik egyáltalán nem tudta elfogadni az új frizurát,főleg mivel sokan közülük korábban a manga-frizurához igazítatták saját fürtjeiket.A hívek másik csoportja viszont nagyon klassznak találta az új külsőt,mert az énekes így felnőtesebben néz ki.

Mint már megszokhattuk,a tiltakozás most nem tántoríthatta el Billt.Megmaradt az új frizurájánál,és sikeresen keresztülvitte az akaratát,mert a rajongók időközben elfogadták,sőt,megszerették az új imázstát.

Bill abszolút csapatjátékos.Számára a banda a legfontosabb az életben.Az interneten feltették neki a kérdést,hogy vajon a banda vagy a szerelem a fontosabb az életében,mire ő gondolkodás nélkül rávágta,hogy bár ő szeretne barátnőt,a Tokio Hotel mindenek előtt való.A szerelemre a turnék és a problémák miatt úgyse lenne ideje,éppúgy,mint semmi másra,amit tenni szeretne:Szeretne elmenni moziba,és megnézni a Barfuß című filmet Til Schwingerrel,vagy a MR és MRs. Smith-t a kedvenceivel,Angelina Jolie-val és Brad Pittel.

Lazításképpen a kedvenc sorozatát szokta nézni a tévében.És ha akad egy szabad estéje,szívesen megy buliba,vagy a barátaival vacsorázni.Legszívesebben gyorsétterembe jár,vagy bárhova,ahol a kedvenceit,pizzát,vagy tésztaételeket lehet enni.Legtöbb idejét Tommal Gustavval és Georggal tölti a turnébuszban.Ezalatt gyakran vitatkoznak,de a viharok gyakran el is múlnak.Bill egy dal címét választotta mottójául."Leb die Sekunde",vagyis élj a pillanatnak.Ehhez igazán jó társakra akadt a bandában.A négyes igyekszik mindig vidáman és optimistán hozzáállni a helyzetekhez.

A többiek Billt barátként és bandatagként egyaránt megbízhatónak tartják.Ő maga is ezt gondolja,hogy ez a legmeghatározóbb jellemvonása.Nagyon szoros a kapcsolata Georggal és Gustavval,Tommal pedig természetesen még bensőségesebb.Minden titkát megosztja vele,és gyakran úgy tűnik,mintha telepatikus kapcsolat kötné össze őket."Gyakran mondja ki Tom azt,amit éppen gondolok.És elég csak ránéznem,máris tudom mi jár a fejében.Igaz,hogy gyakran civakodunk,de hamar elsimítjuk a nézet eltéréseket."

Kevés dolog van,amit Bill Tomban kritikával illet:"Az egyetlen ,amit nem szeretek,az a macsósága.Oké,a stílusunk nem azonos.De összeségében nagyon testzik nekem."

Kettőjük összetartozása időnként nem egyszerű a másik két tag számára.Nem mindig könnyű követni az ikerpár beszélgetését,akik fél szavakból is megártik egymást.De Bill és Tom igyekszik mindent megtenni,nehogy barátaik kirekesztve érezzék magukat.Időközben,ahogy jobban megismerik egymást,a helyzet kezd egyre könyedebbé válni.

Ha Billnek rossz kedve van,azt Tom rögtön megérzi,és igyekszik felvidítani.Nagyon törődnek egymással.Bill a Bravónak mesélte:"Egyszer egy hétre be kellett feküdnöm a kórházba.Semmi komoly,csak megcsípett egy darázs,és allergiás vagyok rá.Nagyon jól esett,hogy Tom minden nap bejött hozzám.Nagyon szeretem benne,hogy igazi jó testvér."

Bill és Tom madnem mindent együtt csinálnak:együtt zenélnek,együtt mennek buliba és az iskolapadot is együtt koptatták.Még a kutyájukat is közösen választották ki.Eleinte Billnek furcsa volt a gazdi-szerep,mert az állatokkal van egy kis problémája.A Bravo egyik korábbi számában így felelt arra a kérdésre,hogy mi az a mitől fél:"Az állatoktól és a természettől.Bogarak,pókok...íííííhh!"Egy másik számban pedig:"Egyszer lovagoltam és állatira féltem.Még szerencse,hogy nem történt semmi."A kellemetlen előzmények ellenére ma már boldog tulajdonosa egy Kazimir nevű cicának,és Scotty-nak ,a labrador-dobermann keveréknek,akit Tommal egy menhelyről hoztak el.Őt nagyon szereti Bill!

Tom ahogy Georg és Gustav is,a háttérből erősítik Billt.Nem éreznek irigységet iránta.Mindenki elégedett a saját szerepével.Bill számára teljesen világos,az örökkévalóságig velük szeretne játszani.

A Tokio Hotellel Bill létrehozta a nagy életművét,és megvalósította a legszebb álmát.A Bravóban írja:"Megvalósítottuk,amit szerettünk volna.Mindenki azt hiszi,hogy megváltoztunk ezáltal,de ez nem igaz.Azt is gondolják,hogy a sikert a kisujjunkból ráztuk ki,de ez is nagy tévedés.Keményen megdolgoztunk a sikerér.Soha nem akarok mást,mint zenélni.Sokan kérdezik,hogy megvááltoztunk e.Szerintem nem.Én önmagam maradtam.Becsvágyó és lusta,kedves és egy kicsit egoista.Teljesen mindegy,hogy másook mit mondanak rólam.A legfontosabb az életemben az édesanyám,a testvérem és a Tokio Hotel!"